Az önszerveződő városi közösségek eredményesen szállhatnak szembe a túlfogyasztásra épülő piaci-fogyasztói kultúrával. Olyan életmódgyakorlatokat tudnak elterjeszteni, amelyek ökológiailag tudatosabbak, és a tudás átadásán, a mértékletességen, a megosztáson alapulnak – állapítja meg a Budapesti Corvinus Egyetem friss kutatása.

Sok esetben pazarlóan és környezetpusztítóan, a fenntarthatósági szempontokat mellőzve működnek a jelenlegi gazdasági-társadalmi rendszerek. A nem fenntartható berendezkedést gyakran gazdaságpolitikai intézkedések is támogatják, ezzel kényszerpályákat jelölve ki.

Ezek az útfüggőségek jelentősen korlátozzák az ökológiai-társadalmi szempontokat érvényesíteni törekvő fogyasztók lehetőségeit. A fenntarthatósággal törődő városi közösségek tehát nincsenek könnyű helyzetben, a Corvinus kutatói pedig felmérték, mennyire nehéz a feladatuk.

A kutatás keretében 21 interjú készült 2020-21-ben városi közösségek tagjaival, akik a mobilitás, a közösségi kertek, az energia, az élelmiszer, az állatjólét, a lakhatás, a divat és a hulladékcsökkentés területén járultak hozzá az ökológiailag tudatosabb viselkedési minták terjesztésében Budapesten. Az eredményeket összefoglaló tanulmány az Environmental Policy and Governance folyóiratban jelent meg idén június 29-én.

A cikk egyik fő tanulsága, hogy az önszerveződő közösségi összefogások még a kedvezőtlen körülmények ellenére is képesek pozitív hatást elérni, részt vállalni az ökológiai fordulat közelebb hozásában.

A közösséghez tartozásnak fontos szerepe lehet az ökológiai fordulatban

A tanulmány szerint a közösség tagjai háromféleképpen hatnak egymás környezetbarát hozzáállására, ismereteire és életviteli szokásaira. A figyelemfelhívás révén a tagok szembesülnek a fenntarthatóság kérdéseivel és kihívásaival. A bevonódás, a részvétel során a tagok ökotudatos viselkedési és fogyasztási mintákat vehetnek és adhatnak át. A fogyasztásközpontú kapcsolatok mellőzésével pedig a szolidaritást, a megosztást, a kölcsönös segítségnyújtást támogatják.

Ezek hatására az ökológiai tudatosságra törekvő közösségek tagjai esetenként változtatnak az életvitelükön, például lemondanak a repülőről, a húsról vagy éppen a fast fashionről.

A kutatók megállapították: az egyénekre gyakorolt hatásokat a városi közösségek három szerepe teszi lehetővé. A “tolmács” vagy szakértői szerepben jellemzően a nagyobb tudású, tapasztalatú tagok segítik a kevésbé jártasakat a fogyasztási tudatosságban és általában eligazodni a fenntarthatósági kérdések gyakran nem egyértelmű kérdéseiben.

A közösségi térben a tagok tapasztalatokat, ötleteket oszthatnak meg, valamint hidat építhetnek a különféle nézőpontok, érdeklődési körök, tudásszintek, motivációk és csoportok között.

A közösség pozitív egyéni megerősítő, ösztönző szerepének köszönhetően a tagok könnyebben megbarátkoznak egy környezetbarátabb szokás bevezetésével az életmódjukban. A fogyasztói döntéseket ugyanis enélkül gyakran nehéz összekapcsolni a fenntarthatósági következményekkel, mivel a hatások későn vagy távol jelentkezhetnek.

Az egyik közösségben például a bicikliseket gyakran a közlekedési rendszer áldozataként jelenítették meg, de úgy találták, hogy míg a közösségen belül ezeknek az akcióknak közösségformáló ereje volt, addig a közösségen kívül elidegenítette az embereket a biciklizéstől.

Forrás: www.greendex.hu